Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy teljesen eszköztelen és tehetetlen vagyok a testvérháborúk kereszttüzében. Amikor azt hiszem, minden családban béke és nyugalom honol, csak nálunk van mindig zsivaj és hangzavar!
Amikor azt érzem, hogy minden érték és az az értékrend, amit átadni próbálok, süket fülekre talál!
Amikor sem a jó szó, sem a büntetés nem használ!
Amikor kész kudarcként élem meg az anyaságomat!
Amikor még csak reggel hét óra van, de már úgy érzem, totál ki vagyok purcanva a gyerekeimtől…
Amikor csődtömegnek érzem magam!
Amikor sírok a gyerekeim miatt!
Ez a nap tegnap volt.
Ma pedig új nap virradt.
Két barátnőmmel is találkoztam, beszélgettünk és újra rám talált a felismerés, amit tudom, hogy tudok, de szerintem időről időre mind elfelejtjük!
És megvilágosodtam…
Hogy sehol sem könnyebb!
Hogy mindenhol vannak nehézségek, mindennapos küzdelmek!
Hogy egyik gyerek sem szent!
Hogy egyik gyerek sem vásott rossz kölök!
Hogy minden gyerek CSAK gyerek!
Hogy olykor minden anyában felmerül a kérdés vajon jó anya-e!
Hogy néha sírnak az anyák a gyerekeik miatt!
Szóval tudnod kell, nem vagy rossz anya, mert néha azt érzed, nem bírod tovább. Nem baj, ha hibázol. Sírhatsz is.
Hisz tudod, hogy senki sem teszi kirakatba a nehézségeit!
Hogy nem szoktak arról dicsekedni az anyák, hogy nem fogad szót a gyerek, vagy püföli néha a tesóját.. Mert senki sem büszke rá!
De ettől ez még bárhol előfordulhat… csak nem látsz be a függöny mögé.
Hidd el, bármi is a látszat, minden portán van mit söprögetni!
Tudd, hogy semmi sem lehet mindig tökéletes ebben a tökéletlen világban, de meg lehet találni mindenben az apró szépet és a jót.
Ma kint főztem a konyhában és gyanús volt a csend. Gondoltam felnézek az emeletre, miben sántikálnak vajon a srácok… és azt láttam, hogy együtjátszanak hárman a földön ülve a műanyag Playmobil katonákkal. És nem ellenségek voltak, hanem egy csapat!
Az ilyen pillanatoktól mindig visszajön a hitem, hogy elér hozzájuk, amit tanítani szeretnék nekik.
Újra azt remélem, hogy ragad rájuk valami a koszon kívül is ebben a házban.
Felsóhajtok, hogy talán nem csesztem el az egészet alapjaiban.
Melegség tölti el a szívem, hogy mégis szeretik egymást a gyerekeim.
Jó napok-rossz napok jönnek és mennek, csak bízni kell abban, hogy ha nehéz is, másnap könnyebb lesz! Mert így lesz!
Kommentek