Vasárnap Anyák napja. Elméláztam, hogy ez alkalomból mit is kérnék a Jó Tündértől. Egyszer egy évben lehet álmodozni, nem? Hisz ezen a vasárnapon mi, anyák vagyunk az ünnepeltek!
Induljon a reggel mondjuk 7-fél 8 között…. S nem fél 6 és 6 között, mint általában… Azt hiszem ez már jó kezdet lenne!
Szeretnék egy meleg kávét öt perc nyugiban elfogyasztani, miközben nem rohan le senki. Mondom, nyugiban. Észhez térnék, átgondolnám az előttünk álló napot. Öt perc, érted, nem tíz, nem húsz, csak öt…
Imádnék úgy reggelizni, hogy a családom körbevesz az asztalnál, de nem kell félpercenként felpattanom, hogy vizet hozzok, új szelet kenyeret vágjak, kiborult vizet feltöröljek… Érted.
Valami szuper programot terveznék, ahol mindenki részt vehet a kis csapatból, és a készülődés nem abból áll, hogy húsz perc alatt összekészítem a cuccot, amit viszünk, közben hajtom a gyerekeket a lakásban, hgy öltözzenek már fel. Ezalatt általában hatvanszor leizzadok és a végén marad két percem nekem is arra, hogy felöltözzek fésülködjek, sminkeljek. Ó nem, ezen a napon első szóra felkapja a ruháját mindenki és csendesen eljátszanak a szobában addig, amíg én is szép kényelmesen glancba vágom magam. A farmeromba persze.
Visszük a gyerekek biciklijét – végre a kicsit sem kell már babakocsiban tolni – így szemmel tartva őket, de tisztes távolságban kettecskén tudunk a párommal haladni mögöttük. Esetleg még egymás kezét is megfogjuk. Beszélgetünk. Hűha.
Taktikai megfontolásból először persze fárasztjuk a gyerekeket, mondjuk egy játszótéren. De aztán ők türelmesen megvárják, amíg komótosan iszunk egy kávét az apjukkal egy kávézóban. Még egy kávé? Az hát! Anya vagyok, kell ezt bővebben magyaráznom? 🙂 A srácok közben esznek mondjuk egy kakaós csigát, valamit valamiért. Tudom jól, hogy így megy ez… 🙂
Ó te jó ég, nem állok a konyhában, valaki megfőzött mire hazaértünk. Ejha, egész jól alakul ez a nap!
Ebéd után a srácok alszanak egyet. Jó nagyot. Tudok dolgozni. Nekem ez is élvezet, hidd el, ó, de még mennyire! Ha nem lenne körülöttem senki szerintem egész nap tudnám nyomni.
Délután kerti sütögetésre készülünk, átjönnek a barátaink! A Szabó-féle hírös grillparti évek óta hagyomány.
Jesszus, valaki csengetett. Jött egy fodrász és egy masszőr. Mi van? Álmodom??? Azt mondják, kell nekem a törődés, mielőtt jönnek a vendégek. Oké, legyen! Nem vagyok én semmi jónak az elrontója. S még házhoz is jönnek… ejha!
Érkeznek a vendégek. Egy óriási tábla Milka van az egyiküknél. Nekem hozta! Tesssssék? Naná, hogy vagyok olyan jó fej, hogy adok a srácaimnak belőle, de azért mégis mekkora öröm ez nekem!
A gyerekhad ott játszik körülöttünk, nem kell állandóan rájuk szólni, fegylemezi őket, nem kapnak hajba mindenen. Mi felnőttek tudunk beszélgetni mellettük az élet naaaaagy dolgairól a fnom vacsora után.
Amikor távoznak a vendégek, a gyerekek egy nyikk nélkül vonulnak tusolni, majd bebújnak az ágyba.
Kinézek a gyerekszoba ablakán, miközben húzom be a függönyt. Atyaég, az tényleg egy jacuzzi ott a kert végében? Hát az meg hogy került oda? Ránézek az órára, fél 10… hmm nincs túl késő ehhez? Mintha nem is lennék fáradt.. máskor ilyenkor már majd elalszom. Tényleg furcsa ez a nap!
A férjemmel kettesben kivonulunk a kertbe hónunk alatt egy üveg borral. Megadjuk a módját, ugye? Jól is esik a pezsgőfürdő. Hmmm.
Valahogy még arra is marad energiám, hogy olvassak pár oldalt egy izgalmas krimiből lefekvés előtt.
Mindjárt éjfél..
Ideje elaludni. Ki tudja, holnap mi vár rám.. nem lesz Anyák Napja. Az csak egyszer van egy évben… Kár!
Az írás a képzelet szüleménye. Ámde ahogy visszaolvasom, azt látom, bizony mégis sok olyan elem van benne, ami már most működik, hiszen dolgozunk rajta. Olyan életet szeretnénk teremteni, amiben mindennek megvan a maga helye és ideje. Törekszem arra, hogy anyaként is teljes életet éljek: jusson idő a gyerekekre, a páromra, önmagamra. Szerintem sokan vágyunk erre az egyensúlyra!
BOLDOG ANYÁK NAPJÁT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES GYEREKZSIVAJOS ANYATÁRSNAK!
Kommentek