Szoktad azt érezni, hogy a kisgyerekes mindennapok taposómalmában soha nincs megállás?
Amikor még…
Amikor még dolgoztam, a munkaidő végén kikapcsoltam a számítógépet és nem gondoltam az aktáimra, a jogszabály-tervezetekre másnap reggelig.
De az anyaszerepet nem tudom letenni. Ez egy 0-24-es szolgálat a hét hét napján.
Amikor még dolgoztam, fizetett szabadsággal rendelkeztem, a nyaralás tényleg pihenést és kikapcsolódást jelentett.
Most lopott percekkel tudok gazdálkodni és a nyaralásunk valójában csak arról szól, hogy egy másik helyen próbáljuk menedzselni a gyerekzsivaj napokat egy rövidke ideig. És ilyenkor többnyire borul a megszokott napirend, nemhogy könnyebb lenne a helyzet, sok esetben megzavar mindent pár nap “pihenés”. Főleg ha egészen pici gyerekkel kel útra az ember.
Amikor még dolgoztam, szabad voltam. Ha kedvem volt, hazamentem munka után, ha kedvem szottyant, beültem egy barátnőmmel egy kávézóba. Ha este nyolckor találtuk ki a párommal, hogy elmennénk moziba, akkor összekaptuk magunkat és nyakunkba vettük a világot.
Amióta anya vagyok, minden a gyerekektől függ. Nem azt és nem akkor csinálom, amihez kedvem van. A naptárak tele van a gyerekek programjaival és a logisztika, hogy kit, mikor, hova kell vinni igazi kihívás minden egyes nap.
Más élet ez, más bizony.
Szerintem te sem mondanád, hogy legszívesebben visszacsinálnád az egészet, de azért tedd a szívedre a kezed: néha olyan jó lenne szabira menni! Igazi szabira!
Vannak pillanatok, amikor már annak is örülnék, ha lenne öt perc nyugtom, amikor senki nem szól hozzám, amikor nem kell senkit kiszolgálnom, nem kell találós kérdéseset játszani, nem kell arra figyelnem, leesik-e a kicsi a lépcsőn, ha nem fogom a kezét.
Néha jó lenne csak úgy lenni bele világba!
És tudod az a baj, hogy azok az anyukák, akik nyíltan kimondják, hogy olykor valami hasonlóra vágynak, megkapják azt, hogy az anyák jó dolgukban már nem bírnak mit kezdeni magukkal (nem így van). Meg hogy miért panaszkodnak, mikor egész nap csak otthon vannak és semmi más dolguk, mint hogy a gyermekükkel legyenek (nem igaz).
Hát lehet azon csodálkozni, hogy még a mai napig sokan inkább elfojtják magukban ezt az érzést és bűntudattal küszködnek az efféle gondolataik miatt?
Te csodálkozol rajta?
Ha érted, miről beszélek, akkor csatlakozz te is zárt csoportunkhoz, ahol nem számít tabu témának az anyaság nehézségeiről beszélni! BELÉPÉS A ZÁRT CSOPORTBA ITT!
Kommentek