Csak a sarki boltba szaladnál le, de két perc múlva már hívnak otthonról, hogy sír utánad a gyerek? Nyitott ajtónál, esetleg a kicsi társaságában tudsz csak eljutni a mosdóra, mert egy pillanatig nincs el nélküled? Nem haladsz az otthoni teendőkkel, mert mindig csak rajtad lóg? Találjunk ki valamit, ami minden érintett számára elfogadható megoldás lesz!
Elvben természetes az, hogy a gyereknek két szülője van és valószínűleg a párod is mindent megtesz azért, hogy el legyen a gyerkőc az ő társaságában is, mégis, nagyon sok anyukától hallom, hogy ha ő is otthon van, a kicsi egyszerűen nem hajlandó megmaradni az apukájával.
Hogy ez miért is alakulhatott így?
- Te vagy otthon a gyermekeddel,
- Te jelented neki a biztonságot,
- Te vagy a kiszolgáló személyzet,
- Te vagy a játszótárs,
- Tőled kap tiszta ruhát,
- Te teszed tisztába/törlöd meg a fenekét bilizés után. 😀
Az egész napos gondoskodás alapján ő nyilván nem fogja az órát és apa hazaérkezését figyelni az ügyben, hogy este hat/hét után már anyán kívül máshoz is lehet fordulni evés/kakilás/játék ügyben, ő bizony következetesen téged fog hívni, bármilyen óhaj-sóhaj-kérés esetén.
A helyzet persze nem ilyen logikusan egyszerű, hiszen a szeparációs szorongás, mint életkori sajátosság teljesen természetes bizonyos életszakaszokban, erre mondják az okosok, hogy ez az, amit túlélni kell…
Én meg azt mondom, nézzük meg a lehetőségeket, hogyan lehetne könnyebbé tenni a gyernek számára is, hogy felfedezze a támasz, a biztonság, a szeretetteljes kapcsolódás lehetőségét más emberek irányában is.
Hogyan szoktasd hozzá a gyermeked, hogy nem csak Te lehetsz a biztos pont?
Türelemmel, lépésenként, kitartóan! Ez a három szó nagyon lényeges! Türelem, apró lépések és kitartás!
Hisz mi van akkor, ha lebetegszel és a párodnak kell helyettesítenie, mert 1. nem akarod megfertőzni a lurkót, 2. egyébként is alig bírsz lábra állni. Bár mint tudjuk, egy anya sosem lehet beteg.. 😉
De nem is kell ehhez betegnek lenni. Néha muszáj pl. hivatalos ügyeket elintézned.
Vagy ha jön a kistestvér akkor sem fogsz tudni mindent egyedül csinálni.
És mi van akkor, ha egyszerűen csak arról van szó, hogy szeretnél kimozdulni otthonról néhány órára, hogy kikapcsolódj. Mert bármily furcsa, ez sem egy elvetemült ötlet ám, hanem alapszükséglet, hogy olykor-olykor kiszakadj a kisgyermekes létből és legyen pár nyugodt órád feltöltődni. Még több anyaidőhöz KATT IDE!
Te hogyan állsz hozzá ehhez?
A gyermekünk visszatükrözik a mi félelmeinket, bizonytalanságunkat is. Ha te úgy állsz hozzá, hogy jót teszel a gyermekeddel is, ha lehetőséget adsz számára, hogy jobban kötődjön az apukájához is, ha alkalmat teremtesz néhány óra önfeledt nagymamázásra azzal a világ, az emberi kapcsolatok tárháza nyílik ki a kicsi előtt. Mert mindenki másképp szereti, mást tanul tőle. Látja, hogy ez emberek mások, de attól még ugyanúgy lehet szeretni őket.
Végül is nem a pusztába lököd ki, dehogy. Az apukáját és pl. a nagymamát próbálod közelebb hozni hozzá. 🙂
Legelső tehát, hogy elengedd a lelki furdalást, hisz nem lepasszolod a gyermekedet, hanem lehetőséget adsz neki!
Hogyan csináld?
Már a kezdetektől érdemes arra szoktatnod a gyermeket, hogy nem csak te vagy neki, hanem az apukája is tud segíteni bizonyos dolgokban. Nyilván szoptatni csak te tudod, de ha cumisüvegből táplálod, akkor a párod ugyanúgy megetetheti. Pelenkázhatja is. Kiviheti levegőre hétvégén, amíg Te a konyhában molyolsz.
Amikor már elég nagy a gyerkőc, üljön le vele apukája is és játsszanak együtt. Fontos, hogy már a legelejétől fogva az a kép alakuljon ki a gyermekben, hogy két szülője van, és mindkettőre egyformán számíthat, bármiről is legyen szó. És igen, ez apuka felelőssége is, hogy valóban fontosnak tartsa, hogy kivegye a maga részét a gyermek körüli teendőkből, hogy ő is gondoskodjon róla, szeretgesse őt!
És ha nem így volt az elejétől, most már késő?
Azt gondolom sosem késő, csak nehezebb talán, ha nem így szokta meg a gyermek a kezdetektől. Persze attól is függ, milyen korú a kicsitek.
- Ha nagyon hozzád nőtt a gyerkőc és semmit nem fogad el mástól, akkor először csak vond be az apukát és csináljatok együtt valamit. Közös étkezésnél kezdd el etetni a kicsit, majd állj fel, hogy hozol például inni és addig próbálja meg apuka etetni a lurkót. Utána Te folytasd. Lassan, apró lépésenként kell haladni, kivéve, ha valamit azonnal elfogad a gyermek.
- Ha játszotok valamit, üljön oda hozzátok az apuka is. Aztán ha belemerülnek ők ketten, próbáld feltűnés nélkül kivonni magad a játékból. Lehet, hogy elsőre még nem tudsz elmenni, de már az is haladás, ha a gyerkőc az apukjával játszik és te csak ott ülsz és nézed őket. Legközelebb talán már le is tudsz lépni pár percre, hogy bedobj egy adag mosást.
- Ébredés után ne mindig te menj be hozzá elsőként, jó, ha néha apa van ott az első puszinál, ölelésnél. Ugyanez vonatkozik az esti lefekvésre is, hasznos, ha az apuka is meg tudja oldani ezt a kérdést. Ha jön a tesó, ez kardinális kérdés lesz majd.
- Ha te már nyugodtan teszel-veszel úgy otthon, hogy a gyermeked nem csak rajtad lóg, hanem hajlandó az apukájával is játszani, vagy elfogadni tőle a tízórait pl., akkor elérkezett a következő lépcsőfok ideje. Most töltsön el bizonyos időt úgy az apuka a gyermekkel, hogy Te otthon sem vagy. Intézz el valamit gyorsan házon kívül, ami max fél óra alatt megvan (posta, gyógyszertár, gyors bevásárlás) és addig hagyd őket magukra. Ez nem egy hosszú idő, de nagyon fontos állomása az elengedésnek. Ha nagy búcsúzkodást csaptok, lehet, hogy csak hiszti lesz a vége, ezért kis gyerekek esetén nem is kell feltétlenül bejelenteni, hogy anya lelép, de nagyobb gyereket már nem tanácsot “átverni”. Ha már van olyan értelmes a gyermeked, hogy meg tudd vele beszélni, hogy csak elszaladsz a boltba (és persze hozol neki egy túró rudit/kölesgolyót 😉 ), akkor így járj el, ezzel tiszteletedet is kimutatod a gyermeked felé.
- A legnehezebb részen már túljutottál, ha hazatérésed után nem az ajtóban bömbölő gyermek látványa fogad. Innentől már csak rendszeressé kell tenni ezeket a rövid “helyettesítéséket”, s meglátod, idővel már egyre tovább maradhatsz el, a gyermek nyugodtan játszik apukával, amikor hazaérsz.
Javaslom, hogy ne halogasd a helyzet megoldását. A túlságosan hozzád ragaszkodó gyermekkel később még nehezebb dolgod lesz. Mindannyiótok érdeke az, hogy a gyerkőc ne csak anyában gondolkozzon, hanem élvezze a családban létezés minden előnyét, minőségi időt tölthessen el apukájával, nagyszüleivel is.
Mindez alapvetően fontos ahhoz, hogy sikerüljön otthon egy egészséges egyensúlyt teremtenetek, amiben mindennek és mindenkinek megvan a maga helye és ideje.
Kommentek