Vajon magadat megdicséred-e?

• DKata
• 2017. december 18. hétfő

Mert az alap, hogy a gyermekedet megdicséred, ha szót fogad, ha kedves és illedelmes, ha elpakolja a játékait, ha szépen felöltözik…. Talán ezerszer is megerősíted Őt abban egy nap, hogy milyen ajándék a világnak már a puszta létezése is!

Talán  párod is rendszeresen kap az elismerésedből (legyen így)!

A barátnődnek is gratulálsz, s bármely rokonodnak, ha sikert ér el valamiben…

De mondd csak, magadat szoktad-e (legalább képletesen….) néha vállon veregetni?!

• Amikor helyt állsz egy embert próbáló élethelyzetben,

• Amikor türelmes maradsz, pedig a legszívesebben felrobbannál,

• Amikor bal lábbal kelsz fel, mégis erőt veszel magadon és mosolyogva lehozod a napot,

• Amikor fáj a fejed, de akkor is leülsz gyurmázni a gyermekeddel,

• Amikor nap, mint nap próbálsz ezer felé szakadni, hogy kényelmes és tiszta otthont varázsolj szeretteidnek, amikor meleg étellel várod őket haza.

Vagy ez mind alap? Természetes?

Nos, vannak családok, ahol talán igen, máshol meg nem. És nem is az a lényeg, hogy mások életben, szokásaiban kutakodjunk, vagy hogy ítélkezzünk egymás felett, pláne ne legyen mindez verseny!

Mégis, attól, mert talán mindez Neked a zsigereidből jön és szeretettel teszed, igenis kijár Neked is a dicséret, kedves anyatársam!

És lefogadom, hogy a gyermeked szájából szoktad hallani, hogy Te vagy a legszuperebb anyuka, és a párod is elismeri az igyekezetedet, ha valami jól sikerül.

De arra is van egy fogadásom, hogy Te leginkább szerénykedve, szégyenlősen fogadod a dicsérő szavakat, hiszen azt mondod: anyaként “ez a dolgod”!

Pedig a két dolog között hidd el, nincs összefüggés. Gondolj a viccre, mikor a feleség panaszkodik, hogy a férje sosem mondja, hogy szereti, mire a férfi: egyszer mondtam már, ha valami változik, majd szólok!

Hát ez nem így működik és mert mindenkinek szüksége van arra, hogy megerősítsék (és arra is, hogy ő maga is kihúzza magát) a sikereiért, a nehézségek közepette is kiharcolt eredményekért.

Ezért most arra kérlek, kedves gyerekzsivajos anyatársam, állj meg most egy pillanatra, gondolj vissza a napodra, mit tettél eddig másokért, szeretteidért, az otthonodért  és légy büszke magadra, dicsérd meg magad!

Nem holnap, hanem ma! Tedd meg! Kérlek! 🙂